A fa anyaga, az összeszerelés minősége és a stílus az a három tényező, amit számításba kell vennünk, mikor egy bútordarabot szemrevételezünk.
Alapanyagok
A tömörtől a forgácslapig a rendelkezésre álló faanyagok széles választékából válogathatunk, mindegyiknek megvan ugyanakkor az előnye és a hátránya egyaránt. Nézzük át a manapság leginkább használt bútor alapanyagokat. A tömör faanyag már önmagában bizalmat ébreszt, persze számításba kell venni, hogy jelentős különbség van ezek között is. Az éretlen és világos fenyőtől a kemény és ellenálló tölgyig hihetetlen széles az a paletta, amelyet mostanában még a különféle egzotikus fafajták is tovább színesítenek. Néhány tény: minél öregebb a fa, annál szárazabb. A kemény fák alkalmasabbak a részletek gazdag megmunkálására.
A furnér ma már jó minőséget és szemrevaló választási lehetőséget jelent a jóval drágább tömör fához képest. Gyártása során a farönkökből szeleteléssel vagy hámozással készítenek vékony falapokat. Ismert formája, amikor a forgácslap tetejére ragasztanak furnérlemezt és ez lesz például az íróasztal felülete, vagy a szekrény külső oldala. A forgácslap egyébként az olcsósága miatt itthon talán a legjobban elterjedt bútor alapanyag. Ez gyengébb minőségű, rajzolat nélküli fa összeaprításával készül, ezt tömörítik ragasztóanyag segítségével. A felületeit és a széleit műanyag fólia réteggel vonják be, ennek sokszor fa rajzolatot adnak. A nyers forgácslapot furnér bevonattal vagy laminálással nemesítik. Ez utóbbival a mai technikák segítségével a valódi furnér borításhoz megtévesztésig hasonló felület érhető el. A pozdorja egyfajta forgácslap, speciálisan kenderből vagy egyéb növényi aprítékból készül. Régebben inkább csak a rejtett részekhez használták a rétegelt lemezt, de a modern bútoroknál kedvelt alapanyag lett, köszönhetően jó szilárdsági tulajdonságának. Több egymásra ragasztott furnérból készül, sokszor többféle árnyalatban. Rendszerint ebből készülnek a fiókos és egyéb belső részek a bútor összeállításokban. Ellenállóbb és tartósabb, de drágább is, mint a forgácslap, a minősége pedig attól függően változik, hogy milyen ragasztóanyagot használtak és hány réteget ragasztottak össze. A farostlemezt a papírgyártáshoz hasonlóan a fa rostosításával állítják elő. A rostokat nedves eljárással vékony lemezekké préselik össze. A bútoroknál ezeket a lemezeket felületborítással vagy anélkül hátfalak és fiókfenék készítésekor használják fel.
Szerkezeti tulajdonságok
Legalább olyan fontos a végső minőség megítélésénél a szerkezet, a felületkezelés és a vasalatok minősége, mint maga a használt fa.
Figyeljünk arra, hogy hiába készül valami tradicionális, kézi úton, attól az még nem lesz jó minőségű; a minőségi bútorokat képzett és gyakorlott mesterek készítik.
Néhány részlet, amit érdemes felmérni egy kézzel gyártott bútor esetében: a sarokillesztéseknél csapolást kell használni, ami azt jelenti, hogy az összerakásnál nem használnak sem ragasztót, sem szögeket. Ez az eljárás engedi a fát mozogni, terjeszkedni az évek folyamán, anélkül, hogy deformálódna. Régebben a részletek faragása segített megkülönböztetni a minőségi kézműves bútort. Ma már a modern, számítógép vezérelte gépek képesek gyakorlatilag bármilyen formát kifaragni.
A legtöbb bútor nem kézzel gyártott. Néhány tipp, amellyel kiválaszthatjuk a jó minőségű gyári bútort a többiből: mindig nézzünk be a fiókok helyére. A fiókok kivételével bepillantást kapunk a bútor belsejébe, ahol sokat elárulnak magukról a felhasznált anyagok, az illesztések. A szerkezeti kötések milyensége fontos tényező, ezt követi a rejtett ragasztások, csavarozások és a szerelvények jó minősége. Nézzük meg, hogy a felületkezelés hibátlan-e, a színezés egyenletes-e. A fiókcsúszók is jelzik a gyártó érzékét a részletek iránt. Minél diszkrétebb a sín, annál jobb a minőség. Ideális esetben a fiók kis kerekeken gurul és egy leheletfinom mozdulattal a helyére tolható. Régi fabútoroknál a fiókcsúszók rendkívül pontos megmunkálása biztosította ugyanezt a minőséget.
Részletek és speciális hatások
Az intarzia az egyik legkifinomultabb művészi megnyilvánulása a fabútoroknak. Mivel az elkészítése maradéktalan figyelmet és precizitást követel, az intarzia fogalma egybefonódott a minőségi bútorokéval. Az elkészítésénél többféle árnyalatú különleges furnért használnak, hogy megalkossák a kifinomult geometriai vagy növényi formákat. A fabútorokat gyakran díszítik kézi festéssel is. A tradicionális paraszt bútorok esetében a festés erőteljes és figurákkal teli. Persze ezek a bútorok nagyobb törődést kívánnak, a festett díszítéseket viasz bevonattal célszerű óvni, annak érdekében, hogy megtartsák színűket és formájukat.